13.
2008 július 26. | Szerző: Kyrina
Kicsit eltűntem, mert határidős munkám volt. Nem írtam még, de fordítással is foglalkozom. Van egy könyvkiadó, néha kapok tőlük munkát, mindenféle idióta témájú könyvet kell angolról-magyarra fordítani. A mostanival elég sok meló volt, már alig vártam, hogy befejezzem.
Most Erikről fogok mesélni. Ő magyar.
Erik 30 éves korában balesetet szenvedett, azóta ‘járókával’ tud csak közlekedni, de az is olyan nehézségekkel jár, hogy gyakorlatilag alig hagyja el a lakását. Egy kisvárosban él teljesen egyedül. 40 éves. Magas, barna hajú, kimondottan jóképűnek mondja az, aki először megpillantja. Ha alaposabban szemügyre vesszük, látható az arcán a szomorúság-megkeseredettség-fájdalom elegye.
Hozzá én utaztam el. Vidáman köszöntött, és beinvitált. Megkérdezte mivel mentem, és amikor közöltem, hogy vonattal megkínált egy itallal. Mesélt az életéről közben folyamatosan itatott és kérdezősködött. Azt mondta, kellemes beszélgető-partner vagyok. A balesetéről viszont nem volt hajlandó beszélni.
Aztán rátértünk a szexre. Nagyon arrogáns volt, végig utasítgatott. Mivel rokkant, bizonyos mozdulatok nehezen mennek neki. Sajnos én nem ‘éreztem’ rá egyből, hogy mit tud csinálni, és mit nem, ezért egy kicsit mérges volt, és durván szólt hozzám. Nagyon kellemetlen volt, a kezdeti kellemes beszélgetés után nem gondoltam volna, hogy lehangoltan és dühösen fogok eljönni tőle.
Azóta sem láttam, nem óhajott többé találkozni velem. De nem bánom!
12.
2008 július 21. | Szerző: Kyrina
Peter magas, vékony, szőke, fehér bőrű. Picit ragyás az arca, de ez a sármja. Egy szállodába vitt. Már a liftben rámtapadt, úgy beindult, azt hittem már ott magáévá tesz. De nem. Nagyon erőszakos volt, berángatott a szobába, és szó szerint letépte rólam a ruhámat! Csak sikongattam a fájdalomtól és a kéjtől.
Olyan borzongás fogott el, és annyira magával ragadó volt amit csinált velem, hogy én sem tudtam magam visszafogni, véresre martam a hátát a körmeimmel.
Mikor felocsúdtam, csodálkozva láttam, hogy a fürdőszobában vagyunk! Fogalmam sincs hogy kerültünk oda! Peternek fura kérései voltak. Többek között rágcsálni kellett a mellbimbóját. :))
Nem engedte hogy ott aludjak vele. – Tudom, hogy most cirógatásra lenne szükséged – mondta – de arra én képtelen vagyok. Úgyhogy jobb ha elmész.
– De basszus széttépted a ruhám! – kiáltottam rá.
– Á dehogy! – vigyorgott – hívok egy taxit Baby!
Felvettem a ‘göncöket’, összefogtam magam előtt, és kisomfordáltam. Lehajtott fejjel bújtam be a taxiba. Akkor már nyomorultul éreztem magam. Hazamentem, és ittam egy kis whiskeyt.
Bebújtam a paplan alá, és Dávidra gondoltam. “Holnap találkozunk! Jaj de jó” – és tovatűntek az éjszakai emlékek.
11.
2008 július 20. | Szerző: Kyrina
Carloval röpült az idő, hamar véget ért a hétvége. Visszamentem a koliba.
Dávidnak azt mondtam, hogy a szüleimet látogattam meg.
Nagyon sok időt töltöttem Dáviddal, és egyre jobban belezúgtam. Semmilyen lelkifúrdalásom nem volt Carlo miatt. Nem tudom miért működöm így, de egyszerűen külön tudom választani a kettőt. Carlo és a többi ‘vendégem’ munka, míg Dávid a szerelem. Nyugodtan ítéljetek el, megértem.
10.
2008 július 20. | Szerző: Kyrina
Péntek este hatkor várt rám egy fekete merci egy előre megbeszélt helyen. Nagyon izgultam, remegtem, de kellemesen bizseregtem is! Nagyon vártam a hétvégét, és tudtam, hogy jó lesz!
Egy kopaszodó, kissé köpcös pasas szállt ki az autóból. Nagyon kedves volt, és mosolygós. Kicsit hasonlított Deni de Vitora. Csodálkoztam magamon, mert annak ellenére, hogy nem ismertem őt, úgy beszélgettünk egymással, mintha régi barátok lennénk. Végig vicceket mesélt az úton, már fájt a hasam a röhögéstől. Ő olasz, de már régen itt él, és szépen beszél magyarul.
Pazarul sikerült a hétvége. Belecsöppentem egy olyan világba, amit eddig csak filmeken láttam. Néha úgy éreztem magam, mint Vivien a Micsoda Nő-ben. Carlo (nevezzük így) a tenyerén hordozott. Figyelmes volt, a kedvemben járt, tényleg csak jót mondhatok róla. Sokat beszélgettünk, és elmesélte, hogy válása után jött át Magyarországra. Mikor megkérdeztem miért vált el, szomorú lett a tekintete.
Boldogan élt a feleségével és a két fiával Olaszországban, mindenük megvolt. Egyszer ő és a nagyobbik fia elmentek a tengerre hajókázni. Hirtelen nagy vihar támadt, a hajót nem tudta irányítani, az árboc vagy hajólapát (nem tudom pontosan mi) fejbe kólintotta, és elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, kiderült, hogy a fia beleesett a tengerbe, és nem találják. A fiút később sem találták meg, és halottnak nyilvánították. Attól a perctől kezdve eltávolodott tőle a felesége, mert őt okolta mindenért. Szegény Carlo, nem elég, hogy a fiát elveszítette, a felesége is elfordult tőle. Aztán kapott egy ajánlatot Magyarországon, és úgy döntött, hogy elfogadja.
Amikor ezt mesélte, könnybe lábadt a szemem.
9.
2008 július 20. | Szerző: Kyrina
Dávid hazakísért, hosszan csókolóztunk, nagyon boldog voltam.
Beléptem a szobámba, amikor megcsörrent a telefon. Munkaügyben. Egy hétvégét kellett eltöltenem egy wellness szállodában egy úriemberrel. Péntek délutántól vasárnap reggelig. Először le akartam mondani, de aztán amikor meghallottam az összeget a lélegzetem is elakadt. Szemtelenül nagy összeg volt! Lepergett előttem addigi nyomorúságos életem. Életemben nem láttam még annyi pénzt egyben! Igent mondtam.
Kicsit féltem, és izgultam is. Vajon mi lesz?
8.
2008 július 20. | Szerző: Kyrina
Azt hiszem soha életemben nem dobbant még olyan nagyot a szívem, mint akkor amikor Őt megpillantottam.
Elvitt ebédelni. Folyamatosan dőlt belőlünk a szó. Mindenről tudtunk beszélgetni, és vitatkozni is. Szerencsére elállt az eső, a motorjára pattantunk, és elvitt egy csodálatos kis faluba. Még sohasem jártam ott azelőtt, de már hallottam róla. Egy nevezetes templom van a falu központjában, oda mentünk.
Hirtelen valami azt súgta, hogy nem véletlen az, hogy egy templomban vagyunk. Eszembe jutott a másik srác ajánlata, amit elfogadtam. Lehet, hogy rosszul döntöttem?
Kijöttünk a templomból, és még sétáltunk a fűvel borított templom udvaron.
Bim-bam, bim-bam, szólalt meg a harangjáték. Dávid és én egyszerre emeltük fel a fejünket. Pont amikor a harangjátékhoz értünk, akkor kezdte el a gyönyörű dallamot játszani. – Ez nem véletlen. – suttogta Dávid a fülembe – az Angyalkák ezt most Nekünk küldik. 🙂
7.
2008 július 19. | Szerző: Kyrina
Egy esős szerda délelőtt történt: előadáson ültem, és bőszen jegyzeteltem, amikor megkocogtatta a mögöttem ülő lány a hátamat. Megfordultam, és kérdő tekintettel néztem a szemébe. Kezembe nyomott egy papírfecnit: – Ezt neked küldik. – Köszi – mondtam – elvettem a papírkát, és visszafordultam a jegyzeteimhez.
Ki a fene ez, és vajon mit akar?
A papíron ez állt: “Már régóta figyellek, és nagyon tetszel nekem. Délben várlak a szökőkút előtt! Fekete ing és farmer lesz rajtam. Kérlek, gyere el! B. Dávid” Körbenéztem az előadóteremben de nem tudtam őt beazonosítani.
B. Dávid. Ki ez a B. Dávid?
Megtudtam. Még arra sem volt időm, hogy egy kicsit rendbeszedjem magam. Sebaj, gondoltam, ha figyel, és tetszem neki, akkor már csapzottan is látott.
Nem lehetett nem észrevenni. Magas, deltás, szimpatikus srác mosolygott rám. Azon tűnődtem amikor közeledtem felé, hogy hogyhogy még nem láttam soha ezt a jóképű srácot?
6.
2008 július 19. | Szerző: Kyrina
Sokáig rágódtam.
Belegondoltam az addigi életembe és anyagi helyzetembe.
Anyám takarítónő, apám egy alkoholista buszsofőr. Jó mi? Alkoholista sofőr. Alighogy leteszi a buszt, máris a kocsmába vezet az útja. Amíg vezet színjózan, erre ügyel, de amikor nem kell dolgoznia ki sem lehet rángatni a cimborái társaságából. Persze anyám miatt iszik, aki egy házisárkány. Ezért is örülök, hogy megszabadultam tőlük! Alig vártam hogy beköltözzek a koliba, rögtön eldöntöttem, hogy ritkán látott vendég leszek otthon.
Ja, a testvéreimről nem is beszéltem. Ők is megérik a pénzüket! Van egy nővérem és egy öcsém, én vagyok a középső – a szendvicsgyerek. A nővérem tanítónő egy kis faluban, a magánélete kész katasztrófa, ő egy kész idegroncs. Az öcsém még gimis, állandóan csavarog. (Persze megértem, otthon mindig ‘háború’ van.)
Tehát: anyám keveset keres, apám elissza a pénzt, a tesóim és én örülünk ha csurran-cseppen egy kis zsebpénz a pénztárcánkba.
Csodálkozol, hogy ezek után igent mondtam az ajánlatra?
5.
2008 július 19. | Szerző: Kyrina
Egyszer éppen egy könyvesboltban nézelődtem, amikor azt éreztem, hogy egy tekintet rögtön átfúrja a hátamat. Megfordultam, és megláttam azt a fickót, aki elvitt abba az ominózus házibuliba. Rámosolyogtam, és köszöntem neki. Megkérdezte ráérek-e, megihatnánk egy kávét valahol. Mivel nem volt semmi dolgom, és kíváncsian vártam mit akar mondani, igenlő választ adtam.
Kiderült, hogy ő lányokat futtat, és azt szeretné, ha én is profi kurva lennék. Kizárólag főiskolás lányokkal foglalkozik, akik az ösztöndíjukat egészítik ki ezzel a keresettel. A kuncsaftok külföldi üzletemberek, akik igényesek, és módosak.
Gondolkodási időt kértem. Megadta a számát, megígértem, hogy majd felhívom.
Most, hogy utólag visszagondolok, meg sem lepődtem az ajánlatán!
14.
2008 július 26. | Szerző: Kyrina
Rájöttem, hogy azok a férfiak akik fizetnek a szexért, azért teszik, mert valami nincs rendben velük. Akiket megismertem egyrészt eléggé elfoglaltak, és nincs erejük és kedvük udvarolni, másrészt attól rettegnek, hogy kiderül róluk, hogy ők, a vezető pozícióban lévő hímek aberráltak, vagy nullák az ágyban. Ezért inkább profit alkalmaznak. (A lelkivilágukról is írhatnék bőven!) Vannak köztük nős férfiak is, az teljesen más tészta, majd azt is kifejtem.
Nem lehet egy férfi mindenben tökéletes nemigaz?
Az előző bejegyzés kicsit szomorú, ez egy kicsit mókásabb.
Ronnak kicsi a pénisze. Ettől a kis hibától eltekintve rendkívüli fickó, izgő-mozgó, folyton rohan, tárgyal, néha azt sem tudja hol áll a feje. Imád táncolni, és tud is!
Most elmesélem az első alkalmat vele, mert az felejthetetlen! Egy táncos szórakozóhelyen (nem diszkó!) találkoztunk, jól megpörgetett-forgatott. Ő tánccal vezeti le a fáradt gőzt. Miután kitáncikáltuk magunkat felvitt egy szállodai szobába. Azt látnotok kellett volna milyen lelkes volt! Mint egy kisgyerek. Úgy tekintett rám, mintha a kedvenc játéka lettem volna amit elveszített és újra megtalálta!
Rámugrott, és lihegett-zihált-szuszogott…egyszercsak leszállt rólam…majdnem elnevettem magam! Kész volt, befejezte! Nem is éreztem, hogy bennem volt, ha a gumi nincs ott el sem hiszem.
Ő állandó vendégem, nincs vele sok gondom, hamar végez, és jól fizet. 🙂
Oldal ajánlása emailben
X