11.
2008 július 20. | Szerző: Kyrina |
Carloval röpült az idő, hamar véget ért a hétvége. Visszamentem a koliba.
Dávidnak azt mondtam, hogy a szüleimet látogattam meg.
Nagyon sok időt töltöttem Dáviddal, és egyre jobban belezúgtam. Semmilyen lelkifúrdalásom nem volt Carlo miatt. Nem tudom miért működöm így, de egyszerűen külön tudom választani a kettőt. Carlo és a többi ‘vendégem’ munka, míg Dávid a szerelem. Nyugodtan ítéljetek el, megértem.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia! Pár napja kezdtem olvasni a blogodat, először a címe fogott meg (jó… a hormonok már csak ilyenek :$) de mostmár kíváncsian várom mással kapcsolatos élményeidet is =) Személy szerint nem ítéllek el érte, amiért külön tudod választani a kettőt, sőt. Nekem a barátság és a szerelem különválasztása okoz a mai napig problémát, mind a saját, mind más érzelmeit illetően. Sok sikert mind Dávidhoz, mind a munkához, vagy ahhoz nem is tuodm mit lehet kívánni, sok Carlohoz hasonlóan kedves ügyfelet mondjuk! 😉 Üdv, Audrey
Köszi Audrey!
Unatkozó lány agyszüleménye ez az egész!
Szia Zoli! Nem kell olvasnod, van még rengeteg blog! 🙂
A sztorik egész jók- sok embert ez érdekel:)eccer gondolom mindenki kinövi- ámbár biztos vagyok benne, hogy fikció. Esetleg emlékirat, de ha ezek így történnének veled, nem így írnád le.