7.

2008 július 19. | Szerző: Kyrina |

 Egy esős szerda délelőtt történt:  előadáson ültem, és bőszen jegyzeteltem, amikor megkocogtatta a mögöttem ülő lány a hátamat. Megfordultam, és kérdő tekintettel néztem a szemébe. Kezembe nyomott egy papírfecnit: – Ezt neked küldik. – Köszi – mondtam – elvettem a papírkát, és visszafordultam a jegyzeteimhez.

Ki a fene ez, és vajon mit akar?

A papíron ez állt: “Már régóta figyellek, és nagyon tetszel nekem. Délben várlak a szökőkút előtt! Fekete ing és farmer lesz rajtam. Kérlek, gyere el! B. Dávid” Körbenéztem az előadóteremben de nem tudtam őt beazonosítani.

B. Dávid.  Ki ez a B. Dávid?

Megtudtam. Még arra sem volt időm, hogy egy kicsit rendbeszedjem magam. Sebaj, gondoltam, ha figyel, és tetszem neki, akkor már csapzottan is látott.

Nem lehetett nem észrevenni. Magas, deltás, szimpatikus srác mosolygott rám. Azon tűnődtem amikor közeledtem felé, hogy hogyhogy még nem láttam soha ezt a jóképű srácot?