6.

2008 július 19. | Szerző: Kyrina |

Sokáig rágódtam.

Belegondoltam az addigi életembe és anyagi helyzetembe.

Anyám takarítónő, apám egy alkoholista buszsofőr. Jó mi? Alkoholista sofőr. Alighogy leteszi a buszt, máris a kocsmába vezet az útja. Amíg vezet színjózan, erre ügyel, de amikor nem kell dolgoznia ki sem lehet rángatni a cimborái társaságából. Persze anyám miatt iszik, aki egy házisárkány. Ezért is örülök, hogy megszabadultam tőlük! Alig vártam hogy beköltözzek a koliba, rögtön eldöntöttem, hogy ritkán látott vendég leszek otthon.

Ja, a testvéreimről nem is beszéltem. Ők is megérik a pénzüket! Van egy nővérem és egy öcsém, én vagyok a középső – a szendvicsgyerek. A nővérem tanítónő egy kis faluban, a magánélete kész katasztrófa, ő egy kész idegroncs. Az öcsém még gimis,  állandóan csavarog. (Persze megértem, otthon mindig ‘háború’ van.)

Tehát: anyám keveset keres, apám elissza a pénzt, a tesóim és én örülünk ha csurran-cseppen egy kis zsebpénz a pénztárcánkba.

Csodálkozol, hogy ezek után igent mondtam az ajánlatra?